Ki vagyok én?

Előljáróban: nem tartom magam kutatónak, csak kutakodó, kíváncsi embernek, aki próbál utána járni mi volt, s miért úgy volt! Vallom Seneca (7. nat. 9. 26.) figyelmeztetését, miszerint "Elégedjünk meg a feltaláltattakkal!"

Innen indult: 2004-ben elértem a korkedvezményes korhatárt (sugárveszélyen munkakőrben töltött >24 év), addig a MUNKA és CSALÁD volt a legfontosabb. Elég későn ébredtem rá, hogy nem lesz kitől kérdeznem. A rokonságból csak három személyhez fordulhattam. Tőlük próbáltam megerősítést kapni a gyerekkori emlékképeimben lebegő kérdésekre.

Kezdetben ezekre szerettem volna választ kapni:
• Ki az a "csődörös"?
• Tényleg zsoldos katonák voltak a Lavrintz őseink?
• Tényleg volt "kutyabőrünk"?
• Ki volt a keresztapám, akivel "soha" nem találkoztam?
• Miért jártak anyai nagyszüleim lovaskocsival Soltvadkertre?
• Egyre csak szaporodtak a kérdések...

Ezért mondom MINDENKINEK: addig kérdezd az öregeket, amíg van kitől!
A szakmámból következett, hogy a számítógépek, a szoftverek, az internet számomra nem idegen, ezért kezdetektől fogva alapvetés, hogy digitális dokumentum az alap, ahol közzétehetem a "kutatásaim" eredményét. Ez nem azt jelenti, hogy a "KÖNYV" nem fontos, alapvető értéknek tartom, ha hozzájutok egyhez, ha már kiolvastam, vagy felhasználtam, SOHA nem dobom ki, nem ajándékozom el!
A családtörténet ELVÁLASZTHATATLAN a helytörténettől, s így a történelem-tudománytól is, ezért kiegészült az önként vállalt "küldetésem" Csorvással összefüggő dokumentumok digitalizálása is.
Szintén fontosnak tartom:
• Szülőhelyem történetét belefonjam a családtörténeti kutatás eredményeinek ismertetésekor.
• Számomra fontos személyről megemlékezni.
• Nem alapvető célom, de egyúttal más kutatók munkájára is felhívom a figyelmet, s ha van, annak forrását is megjelölöm.

Köszönetet mondok azoknak, akik segítettek a kutatásban! Így Szlancsik Lacinak és Petrovszki Attila Istvánnak! 😀